Juan Ramón Jiménez: A halál

Szeretnék aludni ma éjjel,
halálos éjjelén – aludni,
aludni, aludni a te tökéletes
álmoddal párhuzamosan,
hogy összetalálkozunk-e vajon?

Aludni, mint délutáni derengés,
mint folyók forrása, aludni,
két nap vagyunk iker fényekkel
a semmiben, két iker patak,
mely a végtelen felé iramlik,
két mindenség, ha valami van még,
két semmiség, ha a mindenség semmi…

Szeretném átaludni halálod, örökre!

/Ford.: Végh György/