Juan Ramón Jiménez: A sárga tavasz

S jött április: szórva kezéből
a sárga virágokat, -
sárga volt minden: a patak taréja,
sárga a völgy-mély, a domb-hát,
a kisgyermekek szomorú temetője,
s a park is, ahol valaha a szerelem élt.

A nap lehulló fényeitől
sárga lett a világ:
ó, csupa arany volt a liliomok palástja,
arany hangon csengett a víz kacagása,
sárga pillangók csapongtak
a sárga rózsák kelyhe fölött.

Sárga füzérek kúsztak
a fákra, a nap
arannyal illatosított kegyelem volt
az élet ébredező aranyában.

A sárga halottak csontja közt a földben
széttárta Isten nagy, sárga karjait.

/Ford.: Végh György/