Kisfaludy Károly: A választás

Útközben ül egy szép leány
Pihenve a fa árnyékán.
Olyan szelíd kökény szeme,
S rózsánál is több kelleme.
Hová, hová, te szép leány?
"Ah én szegény, jobb sors után!"

Az úrfi mond: jer énhozzám.
Van énnekem selyempárnám:
Pihenj vígan kertem hűsén,
Szellőtől is megóvlak én.
De a leány hallgat, hallgat,
Az édes szó reá nem hat.

A gróf így szól: jer énhozzám.
Van énnekem nagy palotám,
Vannak benn száz tükrös szobák,
Számodra száz aranyruhák.
De a leány hallgat, hallgat,
A büszke szó reá nem hat.

A herceg mond: jer énhozzám.
Van énnekem ezer szolgám,
Főhajtva mind neked hódol
S rubintszéken kezet csókol.
De a leány hallgat, hallgat,
A méltóság reá nem hat.

Mond a legény: édes rózsám!
Nincs aranyom, sem palotám,
De van szívem, mely tégedet
Minden sorsban híven szeret.
Útközben nincs már a leány,
Hanem a szép legény karján.