Kisfaludy Károly: Vigasztaló dal

"Mindent fontolva tégy,
Kevésből sokat végy":
A bölcsek ezt hirdetik.
De ha mind e mellett
Szándékod füstté lett,
Még több, ügyed nevetik:
Mit téssz, boldogtalan?
Zokogni untalan
Az erőshöz nem illik.
Az ember egyszer él,
Ki tudja mit cserél,
Ha szűk hantja megnyílik?
Itt a pohár! itt a bor!
Vígasztal ez mindenkor.
Ez megvívja sorsodat:
Igyál s felejtsd gondodat.

"A szerelem vad tűz,
Súlyos igára fűz":
Ősz tudósok így szólnak.
De ha mind e mellett
Szív s lélek rabbá lett
S egy kedvesnek hódolnak:
Mit téssz, reménytelen?
Ha széped kegytelen?
S szíved el nem fogadja?
Vagy ha szeret is bár,
De sors tőle elzár,
S messze földre ragadja?
Itt a pohár! itt a bor!
Vígasztal ez mindenkor,
Igyál, s nyugtasd szívedet
S éltesd buzgón hívedet.

"Tanúlj gazdálkodni,
És fogsz gyarapodni":
Így kérkedik a gazdag.
De ha mind e mellett
Erszényed üres lett
S nem kél ki a vetett mag
Mit téssz, boldogtalan?
Fáradni hasztalan
Kínnal teljes mulatság.
Pénz a kor istene,
Ki törhet ellene?
Így volt, így lesz a világ.
Itt a pohár! itt a bor!
Vígasztal ez mindenkor,
Igyál s tágul kebeled!
Ezt kinccsel föl nem leled.

"Légy bátor, győzni fogsz,
S dicsőségben ragyogsz":
Író s vitéz így kiált.
De ha mind e mellett
Koszorúd másé lett.
S édes Musád tovább szállt:
Mit téssz? bús panaszlás,
Könny, kérelem nem más!
Ezt jobb lélek megveti:
Mint félénk csatázót,
Gondolat-vadászót
Minden szél eltemeti.
Itt a pohár! itt a bor!
Vígasztal ez mindenkor.
Igyál, míg tüze meghat,
S lesz bátorság s gondolat.