Túrmezei Erzsébet: Őszi üzenet

Őszi fák,
őszi fák
üzengetnek, integetnek.
Szárnya kél,
szárnya kél
üzenetnek, leveleknek...
Búcsúzik a falevél.

Jó-e így,
jó-e így
fáradtan és megszedetten,
ha a tél,
ha a tél
zord fagyától élet retten,
ha lehull a falevél?

Őszi fák,
őszi fák...
Virág nyílott, termés érett.
Tavasz volt,
nyár dalolt.
Minden íz a gyümölcsé lett.
S az ősz mindent letarolt.

Őszi fák,
őszi fák,
mint a munkás, ahogy este
megpihen,
megpihen,
napi dolgát elvégezte:
úgy álltok most szelíden.

Őszi fák,
őszi fák,
itt az ősz, és este száll rám.
Mit terem,
mit terem,
ring-e gyümölcs minden ágán,
hoz-e áldást életem?

Őszi fák,
őszi fák,
álljak, mint ti, megszedetten,
dísztelen,
dísztelen,
csak ne meddőn, terméketlen!
Gyümölcstermés - kegyelem!