Túrmezei Erzsébet: Mint a folyam

Mint ez az ősi, mélyvizű folyam
hordozza őszi arannyal szegett
partjai közt a nagy fehér hajót,
és tükrözi a tiszta kék eget,
- csorduló szívvel, csendben figyelem -
úgy hordoz engem is a kegyelem.

És mint a tarka partok futnak ott,
mert fut a víz, és nem ismer határt,
siet a tenger hű öle felé...
mint anya, várja, kéklő karja tárt...
- csorduló szívvel, csendben figyelem -
hazavisz engem is a kegyelem.