M. Lermontov: Az én démonom

Az elme: minden gonoszság.
A felhőket büszkén szeli,
erdei rém, zúgó hab, orkán
mind az ő parancsát lesi.
Zörgő avar sápadt esője
boritja büszke trónusát,
villámok villognak körötte,
szeme gúny, szája némaság.

Megveti a tiszta szerelmet,
jajszót s könyörgést meg nem ért,
kételye az örömre dermed,
és hidegen nézi a vért.
Szenvedélyekkel földre húzza
a mennyei lelkesedést,
s mikor elébe áll, a Múzsa
borzong, ha a szemébe néz.

/Ford.: Szabó Lőrinc/