Lator László: Hajnali vázlat

Erős zene kél valahol,
magasra szökken, meghajol,
nagy aranytorkú madarak
úsznak az érett nap alatt.

Nyugodtan ingó távolok
résein rezgő fény csobog,
elindulnak a jegenyék,
karjuk között feszül az ég.

Fel-le mozdul, árad, megáll
sugaras szálain a táj,
tág kévéken az út felett
imbolyognak a tehenek.

Zuhogó hét sugárba nő
a fényesszárnyú telt idő,
hét oszlopa közt zúg a mély,
partnélküli, hatalmas éj.