Amikor 1241 körül a tatárok balsorssal viselős felhőként zúdultak az országra, tűzvészekkel és halottakkal jelölve meg vonulásuk útját, a Grójec-hegyen fenséges vár emelkedett, s a mai Psary falu helyén jókora város állt.
Mintha Isten büntetése lett volna, a tatárok érkezése előtt ledőltek a vár s a város falai - mint egy második Jeruzsálemben, kő kövön nem maradt. Azok a városlakók, akiknek sikerült életben maradniok, földalatti járaton menekültek odáig, ahol ma Woznik városka határában Szent Bálint kis szentélye áll.
Itt is hozzáfogtak egykor a város építéséhez, és kiderült, hogy a hely mocsaras, ezért továbbköltöztették a várost, amelyet azóta is Wozniknak hívnak. Grójec várából több fold alatti járat is vezetett kifelé, az egyik Psary faluba, a másik Lubsza várába, amely még századunkban is állt. Ma is láthatók a föld alatti járatok beomlott maradványai. A nép így meséli a várúr lovag családjának történetét:
A lovagnak volt egy rendkívüli szépségű leánya. Szülei szeme fénye, mindent megtettek volna érte. Csak azért haragudtak rá, mert sohasem ment velük a templomba. Egy alkalommal, amikor édesanyja kérlelte, ő pedig nem akart engedelmeskedni, a felbőszült anya szörnyű szavakkal megátkozta, majd nélküle indult a templomba. A lányt bántotta az anyai átok, de mindennél erősebb érzelem tartotta fogva: egy szelíd és erényes, szegény ifjú iránt érzett forró szerelmet. Szülei távollétét kihasználva ezzel a fiúval szokott találkozni a lány a Psary határában lévő kis kápolnában, ahol egymást vigasztalva szerelmes perceket töltöttek együtt.
A lány ez alkalommal is a titkos találkára készült. De ó, szörnyűség! Amikor a szülők visszatértek, a vár helyén nem találtak egyebet, csak a mélybe omlott romokat. A vigasztalan szülők nem akartak leányuk sírján újra építkezni, ezért egy másik helyen emeltek új várat, amelyet a boldogtalan szerelmesek emlékére Lubszának neveztek el.
A monda még hozzáteszi, hogy a leomlott vár fölött éjfélkor megjelenik a halott szűz szelleme, és ha valaki éjjel 11-től 1 óráig térden körüljárná a Grójec-hegyet, kiszabadítaná lelkét a tisztítótűzből.
/Ford.: Reiman Judit/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése