A Gomba egy tölgyfatönk mellett bújt ki a földből. Kibújt és nőtt, egyre magasabbra emelte kalapkáját. Kinőtt egy fiatal kis hajtás is a tönk oldalából.
Morgott a Gomba, mérgelődött:
- Nem szégyelli magát ez a hitvány kis hajtás, majdnem a fejemre nő! Nem tudott más helyet találni magának? Itt amúgy is szűk a hely.
- Nőj csak békességben - felelte a kis Tölgycsemete. - Ha nem elég a hely neked, majd arrább húzódom.
Másnap a Gomba újra kezdte a mérgelődést:
- Olyan szűken vagyok itt, hogy még a kalapomat sem tudom megigazítani!
- Ne panaszkodj - csitította a Tölgycsemete. - Van itt még hely elég!
Harmadnapra a Gomba megvénült, és oldalra dőlt.
"Látod, ez a vége a pöffeszkedésnek - gondolta a Tölgycsemete. - Nem is volt szükséged olyan sok helyre!"
/Ford.: Rab Zsuzsa/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése