Tél meg tavasz csatázott
szúrós szemük szikrázott
harcuk mindent megrázott
vadul vívtak győzködtek
Most vív tavasz meg a tél
íjat feszít fagyos szél
hadat rendez harcra kél
nyilat lőve hősködtek
Tél a nyárnak így sziszeg
embert lovat éltetek
kevesebb most a beteg
testben így erősödtök
Télen puha hó esik
búza nem fagyoskodik
ellenségünk nyugoszik
kél majd ha érzi jöttöd
Veled jönnek skorpiók
legyek férgek meg kígyók
tízezrével vérszívók
fark-verdeső rút férgek
A tél - mondja a tavasz
mindent vadul behavaz
kihűl a nyár meghal az
kihűlnek langyos testek
Dagad a sár az agyag
a szegények vacognak
tűz mellett kucorognak
ujjaik gémberednek
Támadásba megy a szél
hóvihart zúdulva kél
búvik a nép igen fél
jöttén zord fellegeknek
Felhő szálldos hörögve
hömpölyögve görögve
mennykő mordul dörögve
lelkek fáznak remegnek
Felhő esőt zúdított
fehér hálót feszített
hegyre fehér havat tett
hánykolódva üvöltött
Majd hó és jég elolvadt
vizek hegyről lefolytak
szürke felhők elszálltak
csónakokként lebegtek
Tavak medre mind betelt
hegycsúcs mind föltündökölt
földünk meleget lehelt
virágmagok kikeltek
Fényudvar a hold körül
fehér felhő ott fölül
egyik másikra ül
bőgő ár habot renget
*
Tavasz jötte olvadás
patak árkán áradás
hajnal hamván csillogás
csöndben figyelj szavamra
Felhők szállnak dörögve
szélben szállva pörögve
merre mennek ki tudja
Színes szirom kivirult
selyem szőnyeg fölvidult
mennyei föld fölbuzdult
nem jön már hideg újra
Sok-sok állat földerült
hím nőstény így összegyűlt
szárnyas sereg fölrepült
nem búvik már odúkba
Fényes csillag ragyog fenn
fölébredek és nézem
csivitelve édesen
madarak énekelnek
*
Ezer virág sorba ült
bimbóból kipenderült
nap fényébe ím került
föld alatt már nem senyved
Virágnép sorakozott
bimbózva hajladozott
fürtökbe sokasodott
megnyílni igyekeztek
Langy eső záporozott
virág szirmot ledobott
gyöngyös tok nyiladozott
szantálfa-illat lengett
Vörös sárga sok virág
bíbor meg zöld fű meg ág
egymást fonják át meg át
bámul ki ilyet láthat
*
Villám-nyíl villog dörög
felhő görög hömpölyög
kancák meg a csődörök
örömükben nyerítnek
Hegyek dombok zöldellnek
friss fű régit elrejtett
tavak vízzel megteltek
tehén bika felelget
Vadszamarak izgulnak
kecskék juhok indulnak
nyári hegyre vonulnak
vidámkodva szökdelnek
Bak nősténytől elkerül
fejősnyáj ím egyesül
csordul a tej vaj kerül
kecskék birkák legelnek
Vidul a ló gyöpre jár
füvet legel vízre tér
bég hátasa mind kövér
csikók versenyre kelnek
Téltől madár messze jár
tavasz jövén fecske száll
fülemüle hangicsál
hím nősténnyel felrepül
*
Itil folyó folydogálva
paskol a sziklák lábára
nézi halak sokasága
holt medrek véle megtelnek
*
Folyó kiáradott
hegyet önt el az ár
bokrokon átcsapott
már kötőfékig ér
Hattyú meg pelikán
kiáltozva repül
varjak szarkák hada
zajong szüntelenül
*
Hálás kezem nyílvesszőnek hegye sérti
a bővízű forrás fölött nádas nőtt ki.
/Ford.: Kakuk Zsuzsa/
szúrós szemük szikrázott
harcuk mindent megrázott
vadul vívtak győzködtek
Most vív tavasz meg a tél
íjat feszít fagyos szél
hadat rendez harcra kél
nyilat lőve hősködtek
Tél a nyárnak így sziszeg
embert lovat éltetek
kevesebb most a beteg
testben így erősödtök
Télen puha hó esik
búza nem fagyoskodik
ellenségünk nyugoszik
kél majd ha érzi jöttöd
Veled jönnek skorpiók
legyek férgek meg kígyók
tízezrével vérszívók
fark-verdeső rút férgek
A tél - mondja a tavasz
mindent vadul behavaz
kihűl a nyár meghal az
kihűlnek langyos testek
Dagad a sár az agyag
a szegények vacognak
tűz mellett kucorognak
ujjaik gémberednek
Támadásba megy a szél
hóvihart zúdulva kél
búvik a nép igen fél
jöttén zord fellegeknek
Felhő szálldos hörögve
hömpölyögve görögve
mennykő mordul dörögve
lelkek fáznak remegnek
Felhő esőt zúdított
fehér hálót feszített
hegyre fehér havat tett
hánykolódva üvöltött
Majd hó és jég elolvadt
vizek hegyről lefolytak
szürke felhők elszálltak
csónakokként lebegtek
Tavak medre mind betelt
hegycsúcs mind föltündökölt
földünk meleget lehelt
virágmagok kikeltek
Fényudvar a hold körül
fehér felhő ott fölül
egyik másikra ül
bőgő ár habot renget
*
Tavasz jötte olvadás
patak árkán áradás
hajnal hamván csillogás
csöndben figyelj szavamra
Felhők szállnak dörögve
szélben szállva pörögve
merre mennek ki tudja
Színes szirom kivirult
selyem szőnyeg fölvidult
mennyei föld fölbuzdult
nem jön már hideg újra
Sok-sok állat földerült
hím nőstény így összegyűlt
szárnyas sereg fölrepült
nem búvik már odúkba
Fényes csillag ragyog fenn
fölébredek és nézem
csivitelve édesen
madarak énekelnek
*
Ezer virág sorba ült
bimbóból kipenderült
nap fényébe ím került
föld alatt már nem senyved
Virágnép sorakozott
bimbózva hajladozott
fürtökbe sokasodott
megnyílni igyekeztek
Langy eső záporozott
virág szirmot ledobott
gyöngyös tok nyiladozott
szantálfa-illat lengett
Vörös sárga sok virág
bíbor meg zöld fű meg ág
egymást fonják át meg át
bámul ki ilyet láthat
*
Villám-nyíl villog dörög
felhő görög hömpölyög
kancák meg a csődörök
örömükben nyerítnek
Hegyek dombok zöldellnek
friss fű régit elrejtett
tavak vízzel megteltek
tehén bika felelget
Vadszamarak izgulnak
kecskék juhok indulnak
nyári hegyre vonulnak
vidámkodva szökdelnek
Bak nősténytől elkerül
fejősnyáj ím egyesül
csordul a tej vaj kerül
kecskék birkák legelnek
Vidul a ló gyöpre jár
füvet legel vízre tér
bég hátasa mind kövér
csikók versenyre kelnek
Téltől madár messze jár
tavasz jövén fecske száll
fülemüle hangicsál
hím nősténnyel felrepül
*
Itil folyó folydogálva
paskol a sziklák lábára
nézi halak sokasága
holt medrek véle megtelnek
*
Folyó kiáradott
hegyet önt el az ár
bokrokon átcsapott
már kötőfékig ér
Hattyú meg pelikán
kiáltozva repül
varjak szarkák hada
zajong szüntelenül
*
Hálás kezem nyílvesszőnek hegye sérti
a bővízű forrás fölött nádas nőtt ki.
/Ford.: Kakuk Zsuzsa/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése