Juszuf és Zülejha története
(Jákob próféta tizenkét fia közül Juszuf a legszebb, a legkedveltebb. Bátyjai féltékenyek rá, ezért bedobják egy kútba, ahonnét azonban kiszabadítja egy kereskedő, s rabszolgaként magával viszi Egyiptomba. Magrib fejedelmének gyönyörű leánya, Zülejha - aki már az egyiptomi vezér, Azíz felesége - az udvarába szállított rabszolgában felismeri azt a szépséges ifjút, akit egykor álmában látott, s akire már hetedik éve vár égő szerelemmel.)
Zülejha már nem türtőztethette magát. A kertbe hívatta Juszufot, és így szólt hozzá:
- Szívem mondani kíván valamit, de senkinek nem tudom elmondani. Tudod-e, mi az?
Juszuf mondta:
- Ó, Zülejha, honnét tudnám én azt, mi lakozik a szívedben?
Zülejha mondta:
- Ó, Juszuf, szívemben a te szerelmed, irántad érzett végtelen szerelem lakozik.
Juszuf mondta:
- A férjedet szeresd, ne engem!
Zülejha mondta:
- Elfogyott a türelmem, te taníts meg, mit tegyek?
Juszuf mondta:
- Orvossága annak csak a türelem, légy türelmes, s ne tekints arcomra!
Zülejha mondta:
Életem csak benned él,
lelkem üdve az ajkad,
szemem fénye az arcod,
veled ha nem lehetek,
arcod ha nem láthatom,
nem élek én!
De Juszuf Zülejha szavait hallván eltávozott, s aznap nem is jött többé. A következő nap hajnalán Zülejha Juszufhoz ment, és mondta:
- Ó, Juszuf, a kert már díszben áll, a virágok kinyílottak, az isteni kegy teljessé lett. Kelj fel te is, jöjj a kertbe, élvezd a szépséget, nézd a virágokat, tölts el ott egy órát!
Szellő libben, fák lombjai zizzennek,
felhők gyűlnek, a virágok nevetnek,
ennyi virág mikor nyílik hajnalon,
szívem vágyik játszadozni teveled.
Juszuf mondta:
- Ó, Zülejha, az én kertem Kánaánban maradt, ez a kert nem az én kertem.
Zülejha mondta:
- Ó, Juszuf, az én kertem virágai elhervadtak, kiszáradtak, menj, hozz vizet nékik!
Juszuf mondta:
- A kiszáradó virágoknak vizet adni, a kert urának dolga az!
Zülejha mondta:
Ó, Juszuf, szerelmem könnyétől szemem fénye már halványul, ó, bár soha ne láttalak volna meg! - Majd tovább mondta: - A rabszolgám vagy! Mért nem akarsz szolgálni engem?
Juszuf mondta:
- Én az Isten szolgája vagyok!
Zülejha megharagudott, és a tudós asszonyhoz futott. Az sok mindenre kioktatta, de semmi sem használt. Zülejha a nagy bánattól egyre gyöngült, már alig volt benne élet, s egyre csak kérlelte a tudós asszonyt. A tudós asszony ekkor azt mondta:
- Hej, Zülejha, adj nekem sok-sok pénzt, azzal a pénzzel én olyat teszek, hogy minden vágyad teljesülni fog tőle!
Zülejha akkor ezer vörös aranyat, ezer tenke súlyú mosuszt adott neki és két öltözet ruhát, melyek mindegyike ezer aranyat ért. Azután visszatért palotájába.
Az asszony pedig a vagyont így használta fel: kristályból, márványból házat építtetett. Minden falát tükörrel borította, sokféle rajzokkal díszítette. Zülejha és Juszuf képét sárga, zöld, vörös és kék virágok közé a házban elhelyezte. Zülejha és Juszuf képét mind a négy falon s fent a mennyezeten is egymás mellé festette. Bármerre néztél is, mindenhol Zülejha és Juszuf képét láthattad. Kámforral töltött edényeket helyezett el minden szobában. E tudós asszony ilyen varázserejű művet készíttetett.
Amikor a házzal készen lett, odahozatta Zülejhát. Áttetsző selyemruhába öltöztette, feldíszítette. Juszufot is odahozatta. A ház minden oldalán kapu volt, minden kapun vaslakat volt. Mikor Juszuf a kapun bement, a kapukat belakatolták. Mikor a házba bement, meglátta Zülejhát. Feldíszítve. áttetsző selyemruhában várta ott Juszufot...
/Ford.: Kakuk Zsuzsa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése