Pilhoffer Gyula: A nyúl és a róka

 

Egyszer egy nyúl mondta a rókának,
Gyere el mihozzánk jó keresztkomának.
Most született sok nyuszika,
Azért kell a keresztkoma.

Ravasz róka gondolt nagyot,
A nyúlnak szép pacsit adott.
Leszek koma. Ó! Szívesen.
A családom is elviszem.

Mert hisz’ ott kell mindnek lenni.
Talán csak lesz inni, enni?
Hogyne, hogyne, mondta a nyúl,
Ezüst korsó, arany tálbul.

Megtörtént a keresztelő,
Csak a vége lett kesergő.
Minden róka nyulat ölelt,
Szeretetük szót alig lelt.

Örömből szomorúság lett,
Minden róka nyulat evett,
Öreg nyúlpár sírt magába’,
Pipacs mentén, barázdába.

Ejnye! Ejnye! Mégsem járja!
Mondja a nyúl, meg a párja.
Azóta a nyúl és róka
Nem barátok, többé soha!