Robert Frost: Vonakodás

Erdőkön és mezőkön át,
Falakon átkúszva haladtam
A csúcsra fel, s lenéztem, és
Láttam a világot alattam.
Majd le, a járt úton haza -
S lám, vége ma itt van.

Minden levél holtan hever,
Csak egypár van a tölgyfaágon,
Hogy majd a hóra ejtse, s ott
Mocorogjon vagy föl-le cikázzon,
Mikor a többiekre már
Leszállt régen az álom.

Kupacban áll a holt avar,
A szél nem kergeti fel-le.
Az őszirózsa mind halott,
Dér száll a vadszederre,
A szív sajog, indulna még,
A láb azt kérdi: "Merre?"

Az ember szíve, mondd, mikor
Nem gyanít árulást, ha
E rendre rábólintni kész,
S hogy higgadtan belássa:
Törvényszerű egy szerelem
Vagy évszak elmúlása?

/Ford.: Rakovszky Zsuzsa/