Tóth Endre: Hazafelé

Hazafelé, hazafelé hát!
Hadd lássam szülőföldemet:
Hadd sírjak a mult örömétől
A sivatag jelen felett!

Oh ujra ujra látni foglak
Elhagyott szép bús vidék!
Hogy a gyermekkor festett poharából
Lelkem ismét, ismét igyék.

Már szinte hallom, mint susognak
Diófáink a ház előtt,
S látom magamat árnyékukban
Réges-régen - sok év előtt!

Pajkos, parányi szöszke gyermek,
A lombbal ringatom fejem:
Mialatt kezemből a "Tisza"
Kilopja szépen puha kenyerem.

Futok utána sírva-ríva,
Sarkantyumban hosszant esem:
Besompolygok anyám ölébe
S panaszkodom keservesen. -

Mivel lehetsz te ugy megáldva
Oh édesanya kebele,
Hogy ott a seb oly rögtön gyógyul -
Mivel lehetsz te ugy tele?

Már ismét az utcán mosolygok
S a könny még arcomon ragyog- - -
- Hazafelé! Hazafelé hát!
Ringassatok bölcsődalok.

Hadd öleljelek át még egyszer
Szép buborék - gyermeköröm!
Ah mily szokatlan, oh mint félek
Hogy mostan már összetöröm...

Hadd futkossak még egyszer véled
Boldog csoport - gyermeksereg! -
Piros kabát! fehér bugyogó!
Jaj de régen viseltelek!!