Tóth Endre: Nincs remény...

Nincs remény a gyógyuláshoz,
Jobban jobban ég a seb:
Adjatok azt, azt amitől
Hadd legyen még mérgesebb!

Hadd öljön meg egy rövid nap
Az a tenger fájdalom,
Mit cseppenkint ád az élet,
Mit magába zár dalom.

Mért maradjak itt tovább is?
Csüggedt őszi lomb vagyok,
Sápadt partra vert hab, melyet
A futó ér elhagyott:

Elenyészni való dolgok:
Mért lennének láb alatt? -
Adjatok azt, ami szítja
Megemésztő lángomat! -

Mit bánják azt, hogy a lomb mig
Susogott és enyhe volt,
Dallamával, szent árnyával
Annyi fáradt főt bevont!

Mit tudják azt, hogy a hab, mit
A zugó ár kivetett:
Gyöngyökkel járt hajdanában
Zajgó tengerszin felett? -

Uj lomb kell a puszta ágra,
Friss hab a lefolyt helyett:
Adjatok azt, adjátok azt
Ami engem eltemet!!