Tóth Endre: Szép halál

 

Születni egy meleg sugárra,
Mint a virág, a réteken:
És illatozva elvirítani,
Hogy azt se tudják rólunk mondani -
Itt voltunk-e vagy más helyen?...

Átfutni, mint hulló csillag,
Ezen a setét életen,
Ki egy halandó pillantás alatt
A föld elől az égtől elszakadt -
S eltünni végképp, jeltelen...

Átszállni, mint a vándor-árnyék,
Mit hűs felhő a földre vet:
S lebegni az enyészet perceig,
Hol lágy szellők az árnyat felszelik
S nyilván örökre vége lett...

Elmulni mint egy távol-ének,
Nem tudni honnan s nem hová,
S mely tán a dalt lelkünkig lehelé -
Álmokint tünni másvilág felé
A fuvalommal, mely hozá...

S magunkkal vinni azt az álmot
Mit az élet hajnala ád,
Melyben magunk is, miként az álom,
Félig vagyunk csak e bús világon
S lelkünk tündérvilágba lát:

Oh így mulni, így, szép halállal,
Csak a te sorsod: ifjuság!
Tevéled hunyni, benned halni el,
Amig üresre nem hűl a kebel -
Szebb volna ránk a másvilág!