2014. március 17., hétfő

Umberto Saba: Esti mese kislányomnak


Én szél vagyok, te meg picinyke felleg -
viszlek – ahová akarlak -
az ég mezőn ide-oda terellek -
nem lesz soha nyugalmad.

De a felhő bizony lefekszik este,
ha elfárad az égen!
Az álom, takaród alatt lebegve
vár, hogy elringj ölében…

/Ford.: Végh György/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5