Zaharia Stancu: Az ég komor

Az ég komor, szürke a rét s kopár,
a szikkadt szélben muhar szaga jár,
tarka csordák kolompja cseng, kopott
fákon ökörnyál koszorúja lóg,
krúgató ékben darvak szállanak,
nyárfák máglyája sárga lángra kap,
szőlőskertek az ősz elébe tartják
a széttört napban a halotti gyertyát.
Nem eszmélek. Vágyam sincs. Testem él
csak, mert eremben lüktet még a vér.
Vagy tán azért, mert a borzalmas ég
csillagomat nem hullatta le még.

/Ford.: Szemlér Ferenc/