Zaharia Stancu: Itthoni táj

 

Az ég odahajlik,
hol szikkad a tar sík.
Visszhangzik az űr, hol
a holdbeli kürt szól.

Szól a rigó,
s erdei csend lesz.
Suttog a fenyves,
csipkebogyó.

Dombszélen a rét
kísértete lép.
Mély földi muhar,
mit lába kavar.

A búza csak áll.
Szél szisszen a réten.
Nótád fütyörészem,
szép itthoni táj.

/Ford.: Szemlér Ferenc/