Sivár kéjmámorát az elmult ifjuságnak
fejfájás követi, mint dáridót a másnap.
De az erőm, tüzem úgy érik, mint a bor:
év múlik évre s ő mind nemesebbre forr.
Utam bizonytalan, és életem hajóját
holnap új viharok talán zátonyra dobják.
Pedig, barátaim, még élni akarok!
Jőjjetek, szenvedés, komoly gondolatok!
Tudom, vár még rám sok boldog óra, s enyhe
balzsamok vigaszát csöpögteti szivembe:
uj összhang, béke, ifjuság leszek,
könnyekig meghat majd a képzelet,
s mikor estém nagy árnyai lehullnak,
a szent Szerelem csillaga bucsúztat...
/Ford.: Szabó Lőrinc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése