Aaro Hellaakoski: Este

Ha csendesen szürkül az este,
sötétül a lombok alatt,
kérdezd az égi tájakat messze,
honnan ez az ajándékeste,
s miben leled nyugalmadat.

Hiába volt sose nyugodva mégse,
titkokat feszengetni szüntelen.
Ez a végtelen fejtegetése,
a mérhetetlen méregetése,
és gyötrődés ezer kérdőjelen.

Ne kutass többé a honnan és miértben!
Csak légy üres, nyitott! Így engeded
a titkokat felédérkezni szépen,
vagy szétfoszlani futó felhőképpen
erdők zúgó koronája felett.

Szemed ragyogjon! Suhanjon át lelked
éber percein sejtés sóhaja!
Nincs halló füle, csak a csendeseknek.
S nincs tárva, ha lépések közelednek,
csak a várakozónak ajtaja.

/Ford.: Túrmezei Erzsébet/