2014. április 2., szerda

Avetik Iszahakjan: Éjszakánként a kertemben


Éjszakánként a kertemben
Árva fűzfa sírdogál.
Bánatos sóhaja lebben,
Tépett zokogása száll.

S amint az éj tovalépdel,
A gyöngéd ujjú, szelíd
Nap letörli hajfürtjével
A fűz kristály könnyeit.

/Ford.: Kerék Imre/
Bejegyezte: dátum:
Címkék:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)
Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!




"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5