Aludni indulok? Akkor álmodni kell!
Velünk született Rossz, sohasem nyughat el.
Édeset álmodom, gyönyörűségem áldom,
s milyen magasból is hullhat alá az álom!
Mily messze az Enyém s a Soha-Senkié,
mily kín a látomás, mely széthull semmivé!
Mily kín e lakoma, hogy inkább döglöm éhen,
hogysem kiűzetve vergődjem kinn a szélben!
Vagy rémít kínhalál, vérlepte förtelem,
vagy oly más iszonyat, mit ébren lát a szem,
éhezés, rettegés, hiába is futok:
s így egész éjszaka. Aludni indulok?
/Ford.: Orbán Ottó/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése