Gustavo Adolfo Bécquer: Mily gyönyörű a hajnal...

 

Mily gyönyörű a hajnal
tűzkoronát öltő, királyi napja,
mely ég és tenger ajkát
lángoló csókjával hasogatja.

Mily gyönyörű az őszi
esőtől üde, kéklő délutánban
földig lerészegedni,
mert annyi és oly illatos virág van.

Mily gyönyörű a hulló
hópelyhek vattás, fehér némasága,
s bámulni a vöröslő
nyelveit öltögető fürge lángba.

Mily gyönyörű az ágyban...
s horkolni mint egy bőszült orgonista...
És enni...hízni...Mily szörnyű, hogy ezzel
még nem teljes a lista!

/Ford.: Orbán Ottó/