Az álnokság utálni való!
Hűséges, erényes a jó,
az erkölcs tiszta híve.
Rá más nem mondható,
bárhonnan is való:
nemes - az ám! - a szíve.
Rabságba hiába vetik,
kincsét el nem vehetik,
világol az ő nagy erénye.
Nemesség nem másból születik,
a tiszta szivekben rejtezik,
jóság az Igaz vezére -
esküdj te is nevére!
A földön két szó mérge ég,
megront az enyém és tiéd,
űznénk bár messze őket!
Úgy nem sokasodna a szolganép,
és béke növelné örömét
a férfiunak s a nőnek.
Ömölne bőven a búza, a bor,
nem öldökölnének sehol,
kacsintván bosszus égre.
Hej, Martinj, néz csak, mint torol,
mint hódít, győz és ostromol
a kapzsiságnak mérge -
írván magát törvénybe!
Isten, ki erős, igaz nagyurad,
növelte temérdek földi javad,
hát élj vele bölcsen, ember:
lakasd jól éhes gyomrodat,
végy lábbelit, ruhát magad,
ám más javát ne vedd el!
De dúl, dühöng a kapzsiság,
és minden jámbort űz a vágy,
mind rabolna kedvére:
ezért a vér, a háboruság,
ezért rak várat a zsugoriság
az Isten szent hegyére -
sokaknak keservére!
/Ford.: Orbán Ottó/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése