Utazni mindig menni-menni vágyom
Fütyül a kikötőben a hajó
Kardvirág áll a kávéházi vászon-
Terítőn ősztájt fehér mint a hó
A rétek zöldje napról-napra mélyebb
A tar mezőkön vad vihar süvölt
Kék színe van az encián szemének
Fecskék köröznek a torony fölött
De bűvölet rak láncot szárnyaimra
Mennék s bilincsbe verve már a vágy
Mi vesz körül? mi vesz? talán kalitka?
Hol a zár? s ki nyitja ki ajtaját?
/ Ford.: Végh György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése