Joachim du Bellay: Reggeli látomás

Már cserényébe gyűjtötte sereg
fényét az Éj, csillagok kósza nyáját
s meghajszolta négy sötét paripáját,
mellyel zord barlangjába visszamegy:

már pirúlt az ég India felett,
és a Hajnal szőke fürtjei rázták
még ezernyi gyöngyöcskéjük csodáját,
hogy felékesítsék a réteket:

mikor Nyugatról fény gyúlt s csengve áradt,
s zöld partodon, óh Loire-om, egy lánynak
láttam feltűnni élő csillagát.

Ámult a nappal: Mi az? Új Auróra?
És szégyenében kettős pírba vonta
Anzsu-hazámat s Kelet-Indiát.

/Ford.: Szabó Lőrinc/