Szivem ő fölgyujtotta
sebeim gyógyította
multamat fölnutatta
napok éjek szállanak
Szomjas szeme rám lesett
pettyes arca nevetett
hol látsz ilyen szépségeset
rabul ejtett s itt hagyott
Hozzám hajolt könnyedén
letörölte könnyeim
könnyítette sebeim
elhagyottan itt vagyok
Sírtam majdnem meghaltam
sebeimet szaggattam
boldogságom sirattam
vérzek s kínjaim nagyok
Ne űzd el rab madarad
igértél - meg ne tagadd
könnyem tengerré dagad
szállnak szélén szárnyasok
Szemem fénye elhagyott
szívem érte fáj nagyon
vajh szállása hol vagyon
őróla álmodoztam
Szenvedélytől szenvedtem
Szenvedés foglya lettem
előtte meghajoltam
bánattól sápadoztam
Reám nézett gyógyított
reám nézett jelt adott
szegény szívem megfagyott
meghalok fájdalomban
Szívem csak érette ég
csak őérte élek még
kacér ő és mint a jég
s kicsúfol bánatomban
Szerelmük kik titkolják
kiderül ha szétválnak
szemed míg könnyel árad
hiába hogy lezárod
Legyőzött szenvedélyem
éjjel-nappal könnyezem
szemem elől elveszett
hajója már kint lebeg
Vándorként elvándorolt
sorsom hozzá kötve volt
sötét bánat rám hajolt
hagyott itt csak könnyeket
Szólj hozzám egy szócskát te
orcádon csöpp lencsécske
Bódit szemed szép fénye
ki vagy szívem reménye
Estem titkos csapdába
lábam tőrbe fogságba
estem hosszú kórságba
csalfa gyógyíts meg engem
Ki véle ölelkezik
elveszti józan eszét
ezrek imádják szemét
tündéri tekintetét
Rabja lettem mert oly szép
gyógyít a kő melyre lép
ezrek imádják szemét
tündéri tekintetét
Ha ki szóval támadott
nem ér engem rágalom
semmi más nem kell nekem
szép szemed ha láthatom
Könny patakját hullatom
min rucáim ringatom
ő szép hírét hallhatom
míg fűzágam ringatom
"Bucs-bucs" szól a szemürgük
csőre csippent csipeget
az én lelkem gyönge fürj
szenved szörnyű hideget
Szenvedélytől lángolok
tüdőm szívem föllobog
éjjel-nappal könnyezem
könnyeim csak ömlenek
Vak éjnek múlását vártam
rossz álom tűnését vágytam
Fiastyúk húnyjon kívántam
immár hajnal fénye reszket
Ha meglátod asszonyom
kinek vagyok szolgája
add át néki dalom
állok szolgálatjára
Felhője ha fölhasad
abból színarany fakad
árad ömölvén szakad
csillapítja szomjamat
Állítottam ám csapdát
úrnőmet megsebezték
kért: sebét bekössétek
kik be is kötöztétek
Hűlő szívvel alvadt vérrel
szólván panaszolkodik
kialudott szenvedéllyel
orcája ráncosodik
*
Szép szeme bűvölő
és állhatatlan ő
arca hold-tiszta hó
szívem összetörte
Kérdeztem: jó vándor
jöttél mely országból
mely széles síkságon
ez itteni földre?
Felelt: oly völgyön át
mely mély bánatot ád
kövek hol fű-puhák
szívem hozott ide
*
Bűvös az a lány - fűzág dereka
fürtje boróka - egyenes orra
Démonként igéz - a kezében méz
selyme lengedez - szív is belevész
/Ford.: Kakuk Zsuzsa/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése