2014. április 19., szombat

Páskulyné Kovács Erzsébet: Az unokám


Kis kezed Világot tart nekem.
Két szemed az égnek csillaga.
Olyan vagy, mint egy virágszirom
most kinyíló, hamvas bársonya.

Több is annál. Belőlem nőtt ág,
amin fészket rakott a remény:
Ígéretet rejtő szivárvány
Istenemnek áldó két kezén.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5