Páskulyné Kovács Erzsébet: A tücsök

Száz hangot hallok:
mindig csak egyet.
Száz közül nekem
legkedvesebbet.

Fülemnek édes,
gyönyörű zene,
az éjszakában
muzsikál vele.

Az éjszakának
nagy csavargója,
csillag-sugárok
mulattatója.

Fekete tücsök,
kis cigánylegény.
Ki tudja, tán sír
közben a szegény?

S mikor reggel lesz,
ne lássa senki.
Kis hegedűjét
hátára veszi.

Virág tövénél
van a szállása,
bebújik bársony
takarójába.

S míg körülötte
zúg a nagy világ:
Visszaálmodja
a szép éjszakát.