Bíbor palástot borított az este
büszke nyárfákra, szomorúfűzekre.
De a hegy tövénél fakult a palást,
csalogatta már az éjszakát.
Rajta szürke fátyol lebegett lágyan,
s dúsabban omlott a hegy hajlatában.
A tarka virág és minden szürke lett,
csend borította be az életet.
A folyó ezüstje is megfeketült,
az este bársonyába belemerült.
Vagy a bársony simult rá, ki tudja azt?
Ki varrhatta rá a csillagokat?
- Csillagos párnán pihent az este,
kéknefelejccsel beszélgetve.
Néha csobbant a víz a nád tövén:
aranyhal fordult álmai ölén.
- Csodálatos volt, megható a csendben
az isteni összhang a nagy természetben.
- A lombok mélyén harmatos ágyában
kismadár aludt békés magányában.
büszke nyárfákra, szomorúfűzekre.
De a hegy tövénél fakult a palást,
csalogatta már az éjszakát.
Rajta szürke fátyol lebegett lágyan,
s dúsabban omlott a hegy hajlatában.
A tarka virág és minden szürke lett,
csend borította be az életet.
A folyó ezüstje is megfeketült,
az este bársonyába belemerült.
Vagy a bársony simult rá, ki tudja azt?
Ki varrhatta rá a csillagokat?
- Csillagos párnán pihent az este,
kéknefelejccsel beszélgetve.
Néha csobbant a víz a nád tövén:
aranyhal fordult álmai ölén.
- Csodálatos volt, megható a csendben
az isteni összhang a nagy természetben.
- A lombok mélyén harmatos ágyában
kismadár aludt békés magányában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése