Betegséggel szomszéd a halál.
Gyógyulj meg édes, szép menyasszonyom!
Mivé leszek, ha ajkaid helyett
Fejfádat csókolom?
Itt hagynál engem? engem! és miért?
Hogy minél előbb föl az égbe menj?
Szebb lesz neked, szebb lesz velem a föld,
Mint nélkülem a menny.
Ne vidd el tőlem, oh sors, hívemet...
Megénekeltem már egy holt leányt...
Ne kivánd, hogy két koporsó közé
Szoruljak, ne kivánd!
Hagyd meg nekem, sors, hagyd meg őt nekem!
Hisz ő a díj egy olyan életért,
A mely beillik kínkeresztnek is,
Ha nem nyer semmi bért.
Ő mennyországom, földi örömem,
Földi virágom, égi csillagom,
Ő a mindenség reám nézve és
Oda nem adhatom.
Vagy vidd el őt kegyetlen hatalom,
Vidd el, de véle így határozál...
Egy tőr megnyitja szívem ajtaját,
S lelkem utána száll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése