Király zászlói lengenek,
villog titkával a Kereszt,
melyre húsban függesztetett
aki minden húst alkotott.
Szögekkel verve tagjai,
kinyújtva lába és keze...
Itt függ a véres áldozat
ki a megváltás ára volt.
A lándzsa szörnyü vashegye
itten sebezte, és a seb
vérrel és vizzel csöpögött,
lemosni bűneink sarát.
Így tell be mit Dávid király
hív verse egykor énekelt
hirdetvén minden nép között:
"Fájáról kormányzand az Úr!"
Óh fényes és dísz-terhü fa,
királyi bíborral veres,
méltó törzsről választatott
hogy érintsd szent-szent tagjait!
Re áldott, kinek ága közt
a világ Kincse lebegett,
te lettél teste mérlege
s a poklot megrabolta fád.
Szent kérged illatot lehell,
ized nektárokat legyőz:
ezer gyümölccsel boldogan
tapsolnak győztes karjaid.
Üdvözlégy oltár s áldozat,
melyen a dicső szenvedés
esett: az Élet halt halált
s holtával adott életet!
/Ford.: Babits Mihály/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése