2014. április 16., szerda

William Blake: London


A parton járok szerteszét
megannyi ódon házsoron,
s az arcokon kín, gyengeség
redőivel találkozom.

Ha Férfi átka feldörög,
ha Gyermek sír, hogy álma nincs,
a szóban, jajban ott csörög
az ész-csinálta rabbilincs.

Kéményseprők sóhaja
leng a rémült Templomon,
szegény Katonák jaja
vért csordít a Várfalon.

Míg újszülöttjét elveri,
dögvészt sikolt az utcalány,
s az éj átokkal van teli
a Házasság ravatalán.

/Ford.: Gergely Ágnes/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5