William Wordsworth: A gyermek téli játékai

...És fagy idején, mikor szállt a nap
s a szürkületben, több mérföldnyire,
átgyultak a házak ablakai,
hiába intettek: boldog idő
volt ez mindnyájunk számára - nekem
mámor ideje! Tisztán s hangosan
csendült a harang, - s én büszkén s vadúl
száguldoztam, mint büszke paripa,
mely nem is gondol haza. Vas-cipőnk
közös játékban és suhanva vitt
a sima jégen: vadászatot és
erdőt játszottunk: utánoztuk a
kürtszót, a falkát, az űzött nyulat.
Röpdöstünk a hidegben és homályban.
S hang nem maradt rest: torkunkkal vigan
feleseltek a domboldalak: a
lombtalan fák s minden jeges orom
vasként csendült: lármánkra idegen
s bánatos hang is felelt, távoli
hegyeké: s míg tisztán szikráztak a
keleti csillagok, nyugat felé
tovahalt az est narancs-szín ege...

/Ford.: Szabó Lőrinc/