A. Sz. Puskin: Varázsos mult muzsája...

Varázsos mult muzsája, könnyesen
merengő, szelid szemed ujra látom:
a tudattalan vágy éveiben
gyakran idézett első ifjuságom
s te megjelentél, mellénykés, öreg
anyóka, az aranyló, esti csöndben,
rám szögezted kerek pápaszemed
s megcsörgetted a csörgettyűt fölöttem,
s ott virrasztottál fél-éjen át
s dudoló dalod mindig megigézett
s párnám alá tetted a fuvolát
s benne a lelket, halk varázs-zenédet.
S hogy a gyermekkor álma megszökött,
mint fiúnak, legénynek is szerettél:
te voltál az első a muzsák között,
mindig hivtalak s mindig megjelentél.
De hogy megváltozott az alakod!
Már nem anyóka voltál: győzhetetlen
mosolyod tündér csoda lett, s szemedben
mindenható szerelem lobogott!
Lepled, mindig lecsúszva jobbra-balra,
friss karcsuságod alighogy takarta,
arcod köré virágos hajfonat
özönlött alá illatos keretnek
s tündöklő, sárga gyöngyei alatt
remegő vágyban gyulladt ki a kebled.

/Ford.: Szabó Lőrinc/