Christian Winther: Szállj, fürj, szállj...

Szállj, fürj, szállj tova Furresö habján,
hol korom-éj nesze gyűl:
alkonyuló vadonon lezuhanván
bújdos a nap, menekül:
szállj haza, tátogató kicsikékkel
párod, a tollpuha vár:
hajnalidőn gyere vissza, meséld el
útadat, égi madár.

Szállj, fürj, szállj tova Furresö csendjén,
tárd ki a szárnyaidat,
lesd meg a párt te, nyomukba lebegvén
lelküket is kikutasd.
Súgnak-e kedvesen és hizelegnek?
Dalnokuk én, ha tudom
mind, mit a szív befogad s ami senyveszt,
zengedezem dalomon.

Szállj, fürj, szállj tova Furresö mormol,
hív haza szép szerelem:
ringj, suhogás kel a lombtarajokból,
pitypalatyolj szivesen.
Hej, ha lehetne a légbe lebegnem,
arra röpítene vágy:
sóhajos álmodozás a ligetben
csak mit a vágy nekem ád.

Szállj, fürj, szállj tova Furresö árján,
távoli kékbe repülj,
távoli erdei parton a lánykám
lépte csapong egyedül:
szél cirógatja avarszinü fürtjét,
karcsú, miként a kalász,
rózsa az arca, sötét szeme fürkész,
szállj, nosza, rájatalálsz!

Szállj, fürj, szállj tova Furresö morran:
tompa fohásza az éj,
aggodalom zaja zúg a falombban,
jó nyugodalmat igérj.
Tudtad-e, fürj, puhatollu sereglet,
mennyi a kín meg a gond?
Jó nyugalmat igérj a szivemnek,
nincs baja, mondd neki, mondd.

/Ford.: Majtényi Zoltán/