Giovanni Boccaccio: Szerelemről álmodozva

Forrás körül, bokor, s virág-belepte
kies mezőcske kellős közepében
három angyalka üldögélt mesélve
tán szerelemről, szép arcuk legyezte

zöld lombos ág, arany fejük övezve:
két szinben is ezüstlő levélre,
hol külsejére, hol belsejére
felváltva fujdogált a lágy szelecske.

S egyszer csak igy szól kettejükhöz együk:
amint hallám: - ha mostan itt teremne
véletlenül, kinek-kinek szerelmünk,

futnánk-e innen, e veszedelemre?
Aki elfutna - hangzott feleletjük -
ilyen szerencsét meg sem érdemelne.

/Ford.: Jékely Zoltán/