Krüzselyi Erzsike: Leszállt a köd...

Leszállt a köd, a nap sugára
Elbújt a fellegek között.
Dér hull a fűre, fára, földre,
Minden fehérbe öltözött.
Halaványsárga kis levélkék
Hullanak a földre szeliden
Nincs már többé napfényes kék ég
Nincsen már, nincsen semmi sem.

Vigasztalan bús őszi árnyak,
Bevontak mindent: lelkem is.
Bánatos képe a világnak,
Bánatossá tesz engem is.
Lelkemben szomorú bús karban
Dal csendül halkan, szeliden,
És könnyező szemekkel mondom:
Nincsen más, nincsen semmi sem.

Közöttetek bús őszi árnyak,
Szemem csak szerte révedez,
S reményem súgja a világnak
A hervadás csak álom lessz.
De ha lelkembe betekintek,
S jövőmre gondol bús szivem,
Lemondón, némán fájón intek,
Nincsen más, nincsen semmi sem.