OrhanVeli: Isztambult hallgatom

Isztambult hallgatom, szemem lehúnyva:

Oly csendesen, oly lassan fúj a szél –

Oly halkan ring a fán ezer levél,

Minthogyha a szél nem is itt zizegne.

Valahol a távolban, messze-messze

Egy vízárus csengője cseng újra meg újra,

Isztambult hallgatom, szemem lehúnyva.

Isztambult hallgatom, szemem lehúnyva,

Fenn a magasban madarak

Sűrű-sűrű csapatja száll rikoltva,

Leng a szélben a hálók száza-ezre –

Egy asszony lábát a víz körbe zúgja,

Isztambult hallgatom, szemem lehúnyva.

Isztambult hallgatom, szemem lehúnyva.

Hűvös-árnyas Fedett Csarnok,

Fecsegő, locsogó Mahmut pasa,

Galambbal teli udvarok –

A dokkokban lent kalapács zeng,

Izzadtság-illatom a levegőt bekússza,

Isztambult hallgatom, szemem lehúnyva.

Isztambult hallgatom, szemem lehúnyva,

Egy csinoska lány átlibeg a járdán,

Sok hang cseng, szerelmet, dalt, áldást, szitkot fújva,

A lány valamit leejt,egy rózsát talán,

Isztambult hallgatom, szemem lehúnyva.

Isztambult hallgatom, szemem lehúnyva,

Fejem mellett letűnt világok zengenek –

Egy villa áll, homályos csónakháza döng –

A déli szél felzúg s aztán lehalkul,

De még sokáig zeng a húrja –

Isztambult hallgatom, szemem lehúnyva.

Isztambult hallgatom, szemem lehúnyva,

Vergődve száll el egy szoknyás madár,

Homlokod, melled-e, vagy sem: már tudom,

A mogyoróbokrok mögött fehér a hold nagyon –

Isztambult hallgatom, ha szíved hallgatom:

Isztambult hallgatom.

/Ford.: Végh György/