Victor Margueritte: Szieszta

Künn a sárga nyári nap remeg,
ez az ernyedt szieszta-óra.
Lomhán dőlünk le nyugovóra,
álmunk halálos dermedet.

Az elfáradt arab kidől.
Gyékényre húzza le a restség.
Elnyújtja némán lomha testét
és álmodik. Ugyan miről?

Nincs semmi. A szív kedvtelen,
a béna akarat se tervel.
Az ember egy kevés jeget nyel
s aztán aludna szüntelen.

Néhány légy álmosan cikáz,
megállnak, újra visszatérnek.
Szegény, buta, picinyke férgek!
Néhány légy álmosan cikáz...

/Ford.: Kosztolányi Dezső/