Aasmund Olafsson Vinje: Sose kél fel a nap...

"Tenélküled sose kél fel a nap:
rád szövöm éjszaka álmaimat.
Mindig a sóhajod érzem,
látlak a sűrü sötétben.

Ha ballagok, puha tánc nesze kél,
hallom, a szíveden átfut a vér.
Roppan a gally a nyomodban.
Árny vagy az esti vadonban.

Ha bárki jön, kopog ablakomon,
azt hiszem, itt vagy, a zárt kinyitom:
mozdulok érted a lócán:
mégse te jössz ide hozzám.

Ha szél szelíd susogása remeg,
hallom osonni a lépteidet!
Minden eloszlik a ködben,
mért menekülsz te előlem?

Mi messze tűnt kocsikon, lovakon,
mind te vagy ott: az a zaj, az a nyom:
dal, hegedű, zene hangja,
árva szivemnek a búja."

/Ford.: Tarbay Ede/