Ezeregy éjszaka: Öreg ember

"Ó, öreg ember, ki jársz görnyedezve
Lógatag fejjel, támaszkodva botra,
Rozoga térdedet veri a szakállad,
Gyönge vagy a csókra, gyönge a robotra,
Vonszolod magad, bús beteg állat,
Gyönge vagy élni, meghalni gyönge,
Nézed a földet tétova szemmel,
Amelynek nincs már se fénye, se könnye.
Ó, öreg ember, ó, öreg ember,
Mely terhek alatt roskadt le a vállad?"

Ó, dicső szultán, nem tudok felelni,
Roskatag két váll felel helyettem,
keresek valamit, amit elvesztettem.
Ó, dicső szultán, botorkálok váltig,
Hátamon púppá dagadtak az évek,
Vagyok testvére a megrakott tevének,
Nyomorult cipelője a gondnak.
A gondok, az évek a földre lenyomnak.
Tétova két szemem a semmibe réved,
Szép ifjúságom, jaj, hova lett, hova tévedt?
Hol fekszik a porban?...
Ó, dicső szultán, ó, dicső szultán,
Keresem. Hiába! Nem tudom, hol van.

/Ford.: Heltai Jenő/