John Keats: Az álomhoz

 

Ó, csöndes éjjel enyhe balzsama!
lágy ujjaiddal érints könyörülve,
a fénytől futó.éjimádó szemünkre
boruljon a felejtő éjszaka:

ó, édes Álom! hogyha akarod,
törd meg dalom most s fogd le gyenge
pillám,
vagy várd meg a záró áment, amíg rám
a mákonyos ágy suttog altatót:

de óvj s erősíts, mert a vánkoson
a sírba szállt nap árnya
átoson:
űzd el szobámból a búsarcú gondot,

mert éjjel áskál, mint sunyi vakondok:
csukd el a lelkem ékszerét, vigyázva
fordítsd meg a kulcsot az olajos zárba.

/Ford.: Kosztolányi Dezső/