Juan del Encia: Hogyha nem jössz

Hogyha nem jössz, meg kell halnom,
én rabtartóm,
hogyha nem jössz, meg kell halnom.
Bízom sebes lépteidben,
hogy életem ne veszítsem,
hiszen a hit veszve nincsen.
Én rabtartóm,
hogyha nem jössz, meg kell halnom.
Késedelmed, jól tudod te,
csüggedést olt a szivembe,
jőjj és reménységem töltsd be.
Én rabtartóm,
hogyha nem jössz, meg kell halnom.
Végy ki rabságomból végre,
hogy ne jussak gyötrődésre,
késedelmed elitélne.
Én rabtartóm,
hogyha nem jössz, meg kell halnom.
Mikor láttál első ízben,
nem győztem, s győztél felettem,
rabul ejtettél eressz el.
Én rabtartóm,
hogyha nem jössz, meg kell halnom.
Szabadító kulcsod légyen
mindörökre ékességem,
hogy ne felejtsek, ha nézem.
Én rabtartóm,
hogyha nem jössz, meg kell halnom.
Míg csak tündököl világod,
megteszem a kívánságod,
ha könyörülsz rajtam, áldott.
Én rabtartóm,
hogyha nem jössz, meg kell halnom.

/Ford.: Weöres Sándor/