Omar Khajjám: Négysorosok

Ne hidd, hogy e világtól válni félek,
s hogy lelkemmel sötétbe szállni félek.
Mind nem riaszt, hisz elpusztulni törvény.
Mert nem tudtam jó úton járni: félek.

*

Tudod, hogy életedből kirepülsz majd,
hogy titkok függönye mögé kerülsz majd.
Igyál, hisz nem tudod, honnan fakadtál,
vígadj, hisz nem tudod, hová merülsz majd.

*

Ha kocsmabortól részeg lettem: lettem.
Ha pogány tűzimádó lettem: lettem.
S ha minden szent nyáj gyanakodva néz is,
én: én vagyok, s amilyen lettem: lettem.

*

Szellőben veszti köntösét a rózsa,
pedig vidít fülemülét a rózsa.
Üljünk árnyába, hiszen annyiszor már
földből fakadt és földdé lett a rózsa.

*

Siralom a szívnek, ha heve nincsen,
ha sóvárgása, gyötrő tüze nincsen.
Szerelem nélkül záruló napodnál
eltékozoltabb nap részedre nincsen.

*

Ha testünkből a puszta lélek elszáll,
testünkre tégla-építményt kapunk már,
s a más testéhez épülő halomhoz
haló-porunkkal hozzájárulunk már.

*

Magammal harcot vívok, mit tehetnék?
Tettemért kínban rívok, mit tehetnék?
Tán irgalmaddal ajándékozol majd,
mégis szégyentől sírok, mit tehetnék?

/Ford.: Weöres Sándor/