Nedves az ág: ég a délutáni
napsütésben, csak a hegyét látni.
S ahogy csendben visszacsapja vállam,
leveletlen integet utánam.
Mintha szólna, de lehet, hogy szól is,
sárba kopog a gyöngyként futó víz.
Elmenőben bár, de még megértem,
mi rejlik a tűnő pityergésben. - - -
Felhőt kavar fönt a szél s lefújja
az utolsó levelet is róla.
Tetők széle a dértől penészes,
holnap hó jön, holnapután tél lesz…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése