Angol népballada: Robin Hood és Allin a-Dale

Figyelje szám, ki szabad s vidám,
s ki szeret vígat hallani,
mesémnek hőse derék zsivány,
Nottinghamshire-beli.

Robin Hood egy nap a rengeteg
zöldjében állva lesen,
bátor ifjút látott, aki
szép volt szépségesen.

Az ifjú legény skarlátvörös
remek ruhát viselt,
szökellve haladt a síkon át,
s táncnótát énekelt.

De másnap im, hogy állt Robin
viruló lomb alatt,
jött újra az ifjú legény,
s bús volt és hallgatag.

A tegnapi szép skarlátzekét
is levetette már,
s ahányat lépett, felnyögött:
"Jaj, Istenem, mi vár!"

De jött a bátor Little John
s Nick, a molnár fia,
s felvonta íját ellenük
az ifjú dalia.

"Álljatok meg - szólt a legény -,
velem mi dolgotok?"
"A gazdánkhoz gyere, őt fedik
ama zöld lombok ott."

S kérdezte nyájasan Robin,
hogy odaállt elé:
"Embereimnek és nekem,
fölös pénzed van-é?"

"Öt shillingem van, s egy gyürűm
- felelte a legény -,
hét hosszú éve a lagzira
ennyit gyűjtöttem én.

Tegnap lett volna az esküvőm,
de választottamat
vén lovagnak szánják ma már,
s szívem belészakad."

"Hogy hívnak? - kérdezte Robin. -
Mondd meg csak becsületesen."
"Igaz hitemre - felelt amaz -
Allin a-Dale a nevem."

"S jutalmamul - szólt Robin Hodd -,
mennyi pénzt szánsz vajon,
ha visszaszerzem a kedvesed,
s karodba visszajuttatom?"

"Nincs pénzem - felelt a legény -,
nincs semmi vagyonom,
de örökre hű szolgád leszek,
a szentírásra fogadom."

"Mondd meg tüstént, mily messze a hely,
hol megleljük kedvesedet?"
"Öt kurta mérföld - így a legény -,
erre hitet teszek."

S Robin lovagolt a síkon át,
meg sem állt, mialatt
a templomig ért, hol Allin
lakodalma elmaradt.

S szólt a püspök:"Mi dolgod itt?
Mondd meg, parancsolom."
"Hárfás vagyok - felelt Robin -,
a legjobb hárfás északon."

"Légy üdvöz! - mondta a püspök. - Épp
a hárfát szeretem kivált."
"Nem lesz zene - szólt Robin Hood -,
míg meg nem látom a mátkapárt."

S belépett egy gazdag lovag
öregen, komolyan,
s mögötte egy kényes kicsi lány,
mint újdonatúj arany.

"Nem volna jó - szólt Robin Hood -,
melyet megáldanál, a frigy:
maga válasszon párt a lány,
azért jöttünk mi e templomig."

És Robin Hood kürtjébe fújt,
megadva a jelet,
s huszonnégy íjász jött elő,
kik lesben álltak a fal megett.

S hogy a cinterembe értek ők,
egy sorba jőve mind,
az élen Allin a-Dale haladt,
íjjal köszöntve Robint.

S így szólt Robin: "Ifjú Allin,
itt a szerelmesed,
s addig innen el nem megyünk,
míg feleségül nem veszed."

S szólt a püspök: "Azt nem lehet,
a te szavad nem áll:
háromszori kihirdetés
egyházmegyénkben a szabály."

S Robin elvette a talárt,
s Little John beleöltözött.
"Igaz hitemre - szólt Robin -,
pappá tett téged a köntösöd."

S hogy Little John oltárhoz állt,
szívéből nevetett a nép:
hétszer hirdette ki ő a párt,
hátha háromszor nem elég!

"Ki a násznagy?" - szólt Little John -,
s Robin rámondta: "Én!
S ki Allin a Dale-től elveszi őt,
el nem viszi szépszerén."

Így adták össze a legényt
s a Királyi-szép hajadont,
s zöld erdőbe tértek megint,
hol úgy virul a lomb.

/Ford.: Kálnoky László/