Ó, édes zálogok, mik bajt okoztok,
jók s édesek, míg pártolt Isten engem!
Együtt vagytok mind emlékezetemben,
s vele elvesztésemre összefogtok.
Ki mondta volna óva, hogy ti, sok-sok
öröm szerzői boldogabb hetekben,
búsítotok el egy napon, s kegyetlen
fájdalmat életembe épp ti hoztok?
Hisz íme, az apródonként eresztett
jót elragadjátok egyetlen órán.
Vigyétek el a bajt is, mit szereztek.
Ha nem, gyanítom majd, hogy annyi jó rám
azért jutott, mert jólesik tinektek,
ha láttok bús emlékek közt halódván.
/Ford.: Kálnoky László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése